Divergent

Tudom, hogy erről a történetről már egyszer írtam véleményt. Viszont ha úgy vesszük, ez egy másik sztori, mivel angolul olvastam.
Mikor először megláttam az angol felnőtt borítót, azonnal szerelembe estem. Olyan gyönyörű! Aztán láttam, hogy meg lehet rendelni a Libritől, így rögvest lecsaptam rá. Sajnos vegyesek az érzéseim. Élőben még szebb a könyv, mint képeken. Viszont! A gerinc... szörnyen gyenge. Még a felénél sem tartottam, mikor sikeresen betörött. Pedig ha valaki, én vigyázok a könyveimre.
Annyira más volt angolul olvasni Tris történetét. Adtam időt a cselekménynek ezúttal, és csak napi 2-3 fejezetet olvastam, és most sikerült belevesznem a részletekbe. Például arra teljesen nem emlékeztem, hogy Négyesnek szeplős lenne az orra. Pedig az!
És így, hogy lassan haladtam, még inkább élvezetes volt olvasni, ahogy Tris és Négyes kapcsolata szép lassan kibontakozik. Egy-egy lopott pillantás, vagy egy érintés. Ami a legjobban tetszett, hogy Tris sosem úgy látta Négyest, mint egy hű de dögös pasit. Pedig a legtöbb YA könyvnél így van. A főhős meglátja a férfi főszereplőt és oda-vissza van tőle.
Imádtam olvasni a kedvenc részeimet eredeti nyelven. Annyira jól hangzanak az idézetek. Meg így kicsit olyan volt, mintha én írtam volna a sztorit, mert fejben le is kellett fordítanom, és biztos nem úgy sikerült, mint a magyar kiadásban. Bár azt nem értem, miért múlt időbe fordítottam magamban, mikor jelen időben van írva...Jó volt feleleveníteni, mi is történt az első kötetben még a film előtt. Sok mindent elfelejtettem szeptember óta, és így, hogy angolul faltam a sorokat, még inkább magával ragadott a könyv.

"„Wait a second,” Four says. I turn toward him, wondering which version of Four I'll see now – the one who scolds me, or the one who climbs Ferris wheels with me. He smiles a little, but the smile doesn't spread to his eyes, which look tense and worried.
„You belong here, you know that?” he says. „You belong with us. It'll be over soon, so just hold on, okay?”
He scratches behind his ear and look away, like he's embarrassed by what he said.
I stare at him. I feel my heartbeat everywhere, even in my toes. I feel like doing something bold, but I could just as easily walk away. I am not sure which option is smarter, or better. I am not sure that I care.
I reach out and take his hand. His fingers slide between mine. I can't breathe.
I stare up at him, and he stares down at me. For a long moment, we stay that way. Then I pull my hand away and run after Uriah and Lynn and Marlene. Maybe now he thinks I'm stupid, or strange. Maybe it was worth it."